Plútó (Újjászületés)

 

 

 

„Nem kell más verse már”,

a végtelen homály,

melyet megsebzett egók szültek,

miközben a posványban ültek.

 

Furcsa játék csapdájában él az Ember:

az ösztönein átlépni nem mer,

várja, hogy a boldogság betoppan,

de ehelyett a lelke belerokkan.

 

A szeretet és az ösztön verseng bennünk,

s azt mondod, „Dubajba kellene mennünk.”

A fájdalmak közt nem megy a feledés,

hamarabb jön a temetés.

 

„A FONTOSSÁG vezessen minket!”

A láthatatlan erő felülír mindent,

s itt nem számít a kiművelt értelem,

Legyőz a vágy, vagy a félelem.

 

Ha átlátod e földi életet,

s nem sajnálod az eltelt éveket,

Újjászülhet téged a szeretet,

ha lerázod magadról, mi betemetett.