Munka, vagy megvilágosodás?
Talán furcsának tűnik a párosítás, de a Szűz középső szintjének a legjobban megélhető analógiája a mai világban a munka. Ez azon alapul, hogy a Szűz ösztönösen meglátja a hibákat és szeretné kijavítani őket. És ha a „Sors kegyes” a Szűz szülötthöz, akkor olyan munka felé tereli, amelyben ezt megélheti. Lehet ez a kevésbé szimpatikus revizor, de a népszerűbb autószerelő is, sőt, az orvos, aki az emberi testben találja meg ösztönösen a hibákat. Törekedni kell a szüzeknek, hogy a munkában tudják megélni ezt a tehetségüket, mert ha például a párjukban találják meg folyamatosan a hibákat, az felőrölheti a kapcsolatot, hiszen ki tudja elviselni, hogy folyamatosan a hibáira figyelmeztetik, vagy durvább esetben veszekednek vele, hogy nem olyannak kellene lenni, mint amilyen. De az már elvezet a Szűz alsó szintjére, amikor azzal akar kiemelkedni a „tökéletlenségéből”, hogy folyamatosan lenyomja a környezetét a kritikus és sértő, vagy éppen megalázó kijelentéseivel. Talán tanultátok, vagy olvastatok róla, hogy Lev Tolsztoj felesége ezzel a mentalitással keserítette meg az író életét és üldözte el otthonról, s a halálba.
De hogy jön ide a megvilágosodás?
Úgy, hogy aki szűzként rájön, hogy minden egyedi, s ezért nem hasonlítható máshoz, vagy másokhoz, az eljutott a megvilágosodáshoz. Felső szinten ezt kellene megélni, hogy minden, és mindenki tökéletes ahhoz a célhoz, vagy feladathoz, amire létrejött, megszületett. A Szűz napú embernek ez hozhatja meg a boldogságot, a Szűz sorsfeladatúnak az élete megoldását, s minden embernek önmaga és mások könnyebb elfogadását.