Töviseink

 

Az életünkben megérkező emberek, olyanok, mint a növények a kertünkben. Egyiket sem akarjuk megváltoztatni, a maguk pompájában gyönyörködünk bennük. Vannak, amelyeket mi ültetünk, vannak magok és abból kinövő növények, amit a természettől kapunk ajándékként. Ezeknek én kiemelt figyelmet szentelek, hiszem, hogy nem véletlenül került pont az én kertembe. (Legutóbb pont a csodálatos gyógyító, az orbáncfű költözött hozzánk!) Egyedül a szúrós növényeket nem szeretem. Óvva gyerekeim és magam a tövisüktől. És mégis a szomszédból egy szúrós bokor áttörve a kerítésünk, újra és újra próbálja életterét növelni, elvonva a fényt kedvenc málna bokromtól  A magam módján, metszőollóval a kezemben időnként vissza-vissza metszek, de ő mindig újult erővel tör felénk.

 

 

 

 

Legkisebb lánykám születése után nem sok időm maradt az önvédelemre. Nem volt mit tennem: elfogadtam a hívatlan vendégeket. Majd egy napon azt vettem észre, hogy a szomszédom maga gondolta úgy, hogy töviseit kihúzza a kertünkből.

Csodálatos megerősítése volt ez az eddigi meggyőződésemnek. Amennyiben egy nehézséget elfogadunk, másra fókuszálunk, már nem adunk energiát a megjelenő problémáknak, szinte maguktól eltűnnek. Hiszen folyamatos odafigyelésünkkel nem éltetjük tovább.

Minek engedsz teret? Mit éltetsz?

Csak rajtad múlik!