"Egyedül nem megy!"

 

 

A zodiákus végén, amikor már azt gondolnánk, hogy mindent tudunk, jön egy - a mai világszemlélet szempontjából - képtelen feladat: a Halak felső szinten csak azt teheti, amit mások akarnak. A Vízöntővel még csak-csak lehet azonosulni, mert a másokért, a közösségért való cselekvés "szép dolog". De mit kezdjen az egónk azzal, hogy "parkolópályára kerül" az életünk legfontosabb döntéseinél? A megoldás pedig ugyan az, mint a Vízöntőnél, hiszen ő is csak akkor képes másokért tenni, ha azonosulni tud egy közös céllal. Amennyiben a Halak is ezt teszi, vagyis azt mondja, hogy azért teszem meg, mert ez a közös célunk, akkor már nem kell lemondania az akaratáról. Nem véletlenül mondjuk, hogy a Halak elv az „egyedül nem megy”, hiszen a Halknak az élete nagy döntéseinél szüksége van valakire, akiért egy közös cél érdekében „feláldozhatja önmagát”.

 

 

A Halak középső szintjét, az önfeláldozást – ugyanúgy, mint más jegyeknél – legjobb, ha a hétköznapokban éljük. Vagyis kell egy mindennapos tevékenység, amelyben másokért áldozatokat vállalunk. Lehet ez a családban mondjuk szülőként, de a karrierben talán még könnyebb megélni egy segítő foglalkozáson keresztül, például nővérként, vagy orvosként.

Vannak jegyek, ahol az alsó szintű megélés a környezetre hat: a család, vagy a kollégák szenvedik meg például az erőszakosságot, vagy az önzést. A Halak mindig saját maga szenvedi el az áldozat szerepet. S mit tegyünk Halakként, hogy ezt ne kelljen állandóan megélnünk?  Vigyük fel középső szintre a megélést, s tudatosan legyünk önfeláldozók a családban, vagy a munkában.